A poltergeist jelenség

Bizonyára senkinek sem ismeretlen dolog az, hogy az emberiség már évszázadok vagy nyugodtan mondjuk azt, hogy évezredek óta hisz szellemek és egyéb túlvilági lények létezésében. A XVI. század végén néhány kutató a démonokat tizennyolc fajtára osztotta, ennek a csoportnak a tizenhatodik elemébe tartoznak a nyugalmat megzavaró, "zörgő" szellemek, vagy a hivatalos nevén a poltergeist jelenségek.

XII. századi feljegyzések a Sátán teremtményének tulajdonították a paranormál tevékenységet, a XX. századi kutatók viszont egész más szemszögből közelítik meg az esetet.

A bizarr tevékenység jelei általában hangos kopogások és reccsenések, kellemet-len szagok, hideg légáramlatok, bútorok megmozdulása, tárgyak lebegése és teleportálódása, valamint emberek spontán levitációja, vagyis a levegőbe emelkedése és a feszültséggel járó szorongás.

A parapszichológia fejlődésével új mozaikszó került közhasználatba: az RSPK, azaz az ismétlődő, spontán pszichokinézis, mely megegyezik a poltergeistnek nevezett jelenséggel. Bár manapság még sokan élnek abban a hitben, hogy az RSPK az "elemi erők" tevékenysége, azonban már azon emberek tábora is kezd sokasodni, akik inkább a természetes, mint inkább a természetfeletti erőknek tulajdonítják a különös eseteket. S, hogy miért? Nyilvánvalóan nem merő szkepticizmusból, hanem sokkal inkább a tudomány fejlődésével járó felvilágosultságnak köszönhető materiális gondolkodásmódból adódóan. Ugyanis mára megállapították, hogy a poltergeist tevékenységet nem a nagyi visszajáró kísértete okozza, hanem maguk az RSPK-jelenségek áldozatai. Ekkor vetődik fel a nagy kérdés: De hogyan? Válasz még nincs, legalább is nem teljesen helyt álló, viszont egy biztos: az áldozatok öntudatlanul idézik elő a jelenséget, mely általában olyan-kor jelentkezik, amikor a bizonyos személy túlságosan feszült, ideges, frusztrált vagy állandóan szorong.

Az egyik leghíresebb eset 1967 szeptemberében vette kezdetét a bajorországi Rosenheimben. S. Adam úr ügyvédi irodájában szokatlan események történtek. Az egész a csillagos eget verő telefonszám-lákkal kezdődött. Adam úr kérte a telefontársaságot és az elektromos műveket, hogy ellenőrizzék az épület készülékeit. A kiküldött mérnökök ellenőrizték az összes készüléket beleértve a vezetékeket is, de nem találtak semmi rendellenességet. A hónap végén megérkezett az újabb számla ugyanazzal a szokatlanul magas összeggel, mint a múlt hó-napban, Adam ekkor a postán tett bejelentést. Október elején a posta elhelyezett a telefonközpontban és az irodában is egy mérőeszközt, amivel kimutatható minden kimenő és bejövő hívás. A helyzet változatlan maradt, a hívások tovább folytatódtak. Sőt még akkor is, amikor Adam úr is jelen volt, épp dr. Smith-tel, a könyvelővel folytatott megbeszélést, amikor a mérőeszköz hívást jelzett, de a készülékek sértetlenül álltak. Adam feljegyzéseket készíttetett, melyeket a postán le is adott, ott viszont kijelentették, hogy minden hívás normális volt, sőt még az is kiderült, hogy a pontos idő szolgálatot hívták. Adam azzal próbálta bizonyítani igazát, hogy minden alkalmazottjának saját órája van és a templom órájának ütése élesen behallatszik az egész épületbe, valamint soha senki sem maradt egyedül az irodában, így lehetetlen, hogy a hívások titokban maradtak volna.

Az iroda összes neoncsöve egyetlen durranással kiégett. A Stern vállalat kiküldött egy villanyszerelőt, hogy megnézze mi a probléma. Kiderült, hogy az összes neoncső kilencven fokos fordulatot tett a foglalatában, mikor berakták az újabb égőket, alig egy perc múlva mindegyik megfordult és kikapcsolódott. A dolgozók beszámoltak hogy a biztosítékok néha maguktól kikapcsolódnak mind a négy áramkörben egyszerre. Az esetet követően alapos kivizsgálás következett. Átvizsgálták az egész áramellátást, de sehol semmi hibát nem találtak. Az elhelyezett mérőmű-szer folyamatos kilengéseket jelzett, de nem találták meg, hogy honnan ered. Még az áramot is lekapcsolták az épületről, de a műszer még így is jelezte az áramingadozást, mely egy alkalommal olyan nagyra szökött, hogy a toll kilyukasztotta a papírt. Ezután egész Rosenheim áramellátását is ellenőrizték, de sehol semmi rendellenességet nem észleltek, megvizsgálták azt is, hogy nem-e esetleg kóbor áram okozza a tevékenységeket, de ennek semmi nyoma sem volt. A következő napokban Adam úr irodájában a fénycsövek egyenesen a földre zuhantak. Ekkor kicserélték őket normális villanykörtére, de a szerencsétlenségek így is folytatódtak. Egyik esetben az éppen felrobbanó villanykörték szilánkja vágta meg az egyik ott dolgozó lányt. Ekkor a további balesetek elkerülése végett nylonzacskókat kötöttek az égőkre.
A következő napokban a lámpák már nem csak szétdurrantak, hanem elkezdtek himbálózni, annyira, hogy még a falat is le-verték. Ismét górcső alá vették az égőket, a kiérkezett mérnökök elkezdtek ugrálni az irodában, hátha mozgásba tudják hozni, de semmi eredményt nem hozott. Megfigyelték még az utcai közlekedést is, nem-e az okozza a különös jelenséget, de ezt a feltevést is el kellett vetniük. A lámpát az Adam irodájában lógó képek himbálózása követte, egyik esetben az első kép 320 fokot fordult el a dolgozók szeme láttára. A képet közelebbről is megvizsgálták, ekkor döbbentek rá, hogy a kép zsinórja rácsavarodott a szögre. Az Elektrizitätswerk, a német elektromos művek egyik munkatársa, név szerint Paul Brunner az összegyűjtött adatokból készült hivatalos jelentésében a következőket írta: "Fel kell tételeznünk, hogy létezik egy mind-eddig ismeretlen energia, amelynek sem a természetét, sem az erősségét, sem az irányát nem tudjuk megállapítani. Mibenlétének ki-derítése meghaladja a tudásunkat."
A jelenségekre az eseteket vizsgáló neves fizikusok sem tudtak értelmes magyarázatot adni. Dr. Karger és Dr. Zicha, az esetet kutató fizikusok szerint az erő intelligens, s ezt abból a következtetésből vonták le, hogy a jelenség pontos idő szolgálatot hívta és nem egy találomra beütött, esetleg egy nem létező számot hívott és abból, hogy az erő ellenáll a kivizsgálásoknak. Az esetre még több fizikus vetődött rá, akik szerint az erő racionális lény, és megerősítették, hogy kizárólag munkaidőben tevékenykedik. Ekkor figyelni kezdték a dolgozókat: Frau Bielmeiert, Johannes Engelhardot, a két részmunkaidős asszisztenst, továbbá két hivatalnokot, a 17 éves Gustav Hubert és a 18 éves Annamarie Schneidert.

Másnap reggel a lányok vállát folyamatos áramütések érték, amitől délutánra hisztérikus rohamot kaptak. A rémületet csak fokozta, amikor Frau Bielmeier széke hirtelen a levegőbe emelkedett, Annamarie és Huber széke pedig süllyedni kezdett. Bücher professzor látta, hogy az eset közben a lányon a sokk jelei váltak láthatóvá: arca elsápadt és piros foltok jelentek meg rajt. Annamariet azonnal betegszabadságra küldték. Adam eközben elbocsátotta a lányt, és örökre meg-szűntek a tevékenységek. Adam úrnak mind-összesen 15 ezer nyugat-német márkájába kerültek a jelenség okozta károk.
A lányt ezután laboratóriumban vizsgálták, de a barátságos körülmények között nem sikerült kiváltani a jelenségeket, kivéve egyetlen esetet, amikor egy emlék hatására ért el magas pontszámot. A kutatók ebből arra következtettek, hogy a lánynál a munkahelyén elszenvedett igen erős stresszhatás és a frusztráció váltja ki a paranormál tevékenységeket. Az egyik pszichológus, Hans Brender a pontos idő szolgálattal való kapcsolat teremtést azzal magyarázta, hogy a lány legszívesebben mindig az óráját nézte volna, hogy lássa mennyi idő van még hátra a munkaidejéből. Az irodában keletkezett károkat pedig főnöke elleni agressziójának tulajdonították a kutatók. Annamarie az ügy le-zárása után Münchenbe költözött, és azóta nem tapasztalt semmiféle paranormál tevékenységet.

Az ehhez hasonló esetek bár nem gyakoriak, de a beszámolók arról tanúskodnak, hogy néha előfordulnak. Mindenesetre vigyázzunk, nehogy felelés közben ránk szakadjon a lámpa (majdnem volt már rá példa).

mommo.hu